Szívás és öntözés

Szívás: eltávolítja a folyadékot a hasi és a medenceüregből. Ha a vérrögöket el kell távolítani, akkor a boncoló csipesszel együtt használhatja a vérrögök feltörésére, mielőtt kiszívja őket. Ha nagy mennyiségű folyadékkal használja, egyszerűen érintse meg a szívókészülék hegyét a folyadékszinthez, és lassan haladja előre. Ezzel elkerülhető a szövet felszívása, javítva a szívás hatékonyságát és biztonságát. Ha a seb kiterjedt és folyamatosan vérzik, és expozíciót igényel, a szívócsúcs gyorsan végigsöpör a sebben, miközben egyidejűleg vért szív —, ezt "seprő szívásnak" nevezik. Ez gyorsan feltárja a vérzési pontot, megkönnyítve a vérzéscsillapítást.

Blokkolás: Vérerek blokkolása. Ha a nyirokcsomók disszekciója során a csípőereket szabaddá teszik, a vénák blokkolására szolgáló szívóeszköz helyettesítheti a boncoló fogó funkcióját.

 

Nyomtatás: Megfelelő erő kifejtésével az ér és a környező szövet között a szívócsúcson keresztül az ér és a környező szövet közötti rés szabaddá válik. Természetesen a pontos pozicionálás kulcsfontosságú; különben semmiféle lökdösődés nem hoz létre rést. Ezenkívül, ha műtét közben vérzés lép fel, a szívócsúcsot a vérzési pont közelébe lehet helyezni, hogy csökkentsék a vérzést, és megfelelő erővel a seb tisztán tartható, megteremtve a további kezelés feltételeit. A vérzés szabályozása során a tolás legyen az elsődleges módszer, minimális szívással, különösen kerülve a közvetlenül a vérzési ponton történő szívást. Ellenkező esetben, bár a seb tisztának tűnhet, a vérzés valóban fokozódhat.

 

Boncolás: A szívókészülék használata elősegítheti a szövetek szétválasztását, miközben egyidejűleg eltávolítja a kiszivárgó vért.

 

Nyomtatás és húzás (vagy kaparás): Ha rés jelenik meg a szívócső és a környező szövet között, a cső hosszú tengelye mentén nyomó és húzó mozgást lehet alkalmazni a rés kiszélesítésére és a célszövet elválasztására a környező szövettől.

 

Ezen technikák ügyes alkalmazásával és a szívókészülék különböző funkcióinak a műtéti helyzetnek megfelelően a lehető legnagyobb mértékű kihasználásával a sebésznek tudatosan kell gyakorolnia a szívókészülék toló- és húzómozdulatait a színpadon kívül, edzeni a hüvelykujj izmait, hogy az agyba rögzült szokványos cselekvést alakítsanak ki, a műszer funkció maximalizálása érdekében.